Becslések szerint évente 8 millió tonna műanyag hulladék kerül az óceánokba és tengerekbe, melynek nagy része a szárazföldekről kerül a tengerekbe, óceánokba, a folyók vagy a szél közreműködésével. Kisebb része közvetlenül a tengereken keletkezik, például halászhajókon vagy olajfúró tornyokon. A tengeri hulladék jelentős részét a műanyag hulladékok (például eldobható műanyag zacskók és italos palackok) teszik ki. Az úszó hulladék nemcsak lebegő darabokból tevődik össze, de szabad szemmel láthatatlan, nagyon apró műanyagdarabokból és kémiai iszapból is. A műanyag a napsugárzás hatására ugyanis egyre apróbb darabokra esik szét, és így bekerül a táplálékláncba is. A tengeri hulladékot az óceáni áramlatok nagy szigetekké terelik össze. Ezek közül a legjobban tanulmányozott a Csendes-óceán északi részén húzódó szemét sziget.
A tengeri szemét veszélyezteti a vízben élő halakat, növényeket, mert nagy mennyiségben képes elzárni az oxigén útját a vízfelszínen, így az élőlényeg nem képesek lélegezni, de a halak tápláléknak is nézhetik, amely elfogyasztva, lenyelve halálukat okozza.

Tudtad-e?
Boyan Slat, az Ocean CleanUp nevű szervezet fiatal alapítója egy olyan szerkezetet alkotott, mellyel elméletileg lehetőség lenne a tengerek, óceánok szemetének összegyűjtésére. A laboratóriumi teszteken már túl vannak, és idén az Északi-tengeren vizsgázik a szerkezet, melynek legfontosabb elemei az úszó falak. Ezek fogják fel az úszó műanyag szemetet, amit a partra szállításig egy tartályban tárolnak. Hollandia partjainál először egy 100 méteres fallal próbálkoznak, de a távlati, nagy cél, hogy egy 100 km hosszú fallal tíz éven belül felszámolják a Csendes-óceáni szemétszigetet.