A kozmetikumokban is megtalálhatóak a mikroműanyagok mint töltőanyagok, amelyek egy része a szennyvízbe kerülve a víztisztítás ellenére is kijut a természetbe.

Azok a kutatások, amelyek a mikroműanyagok élő szervezetre gyakorolt hatását vizsgálják, csak nemrég kezdődtek el, így egyelőre nem tudni, hogy pontosan mit okoznak.

Szerencsés esetben egyszerűen kiürülnek a szervezetből, ugyanakkor különböző - például festék - anyagok oldódhatnak ki belőlük.

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint az óceánokba kerülő nagyjából évi 10 millió tonnányi plasztikhulladék 15-31 százalékát tehetik ki a mikroműanyagok, melyek amelyeknek csaknem kétharmada az autógumik kopása és a műszálas ruhák mosása révén kerül a természetbe (2017-es adat). Az egyharmadát egyéb, olyan műanyagok alkotják, melyek a víz hatására aprózódtak szét, "csekély" két százalékuk pedigkozmetikai termékekben használt un. mikroszemcsés műanyagok (betiltásukról már döntött az Egyesült Államok és Nagy Britannia). A mikroszemcsék, vagy más néven mikroműanyagok öt milliméternél kisebbek, stabil kémiai szerkezettel bírnak, és rendkívül ellenállóak, ezért a mikroorganizmusok képtelenek őket lebontani. A halak, kagylók, tengeri madarak véletlenszerűen elfogyasztják a mikroműanyagokat, amelyek ezáltal pusztítják a tengeri élővilágot. A mikroműanyagok gyakran a tengervíz felszínén lebegnek, de felhalmozódhatnak az iszapban, mikroorganizmusokhoz tapadva.

Ha tudni akarjuk, hogy egy adott termék tartalmaz-e mikroszemcsét, keressük az összetevők között a polietilént (polyethylene), ez a plasztikadalék leggyakoribb elnevezése. Emellett megtaláljuk még polipropilén (polypropylene), polietilén-tereftalát (poly-e-terephthalate), és polimetil-metakrilát (polymethyl methacrylate) néven is.

Kép Forrása; Szerző: MPCA Photos